Skilla

mindig más szerepben

Az adottság adott, de mégis ki adta?

Skilla spoiler: Vigyázat, ez bizony storytellingbe ágyazott értelmező bejegyzés, egyik skillerünktől. Mindenkivel előfordult már, hogy jól használta ugyan a kifejezést, de a meghatározását nem tudta pontosan. Hiszen kapjuk a környezetünktől a szókészletünket is, de, hogy mit jelentenek ...hencsereg, briganti, gigerli, pitymallik, talmi... már nem biztos, hogy tudjuk. Mert régiek tűnnek el és új szavak kúsznak be az életünkbe és közben a változással az értelmük is módosulhat. Ismerjétek meg Zoltán gondolatfolyamának első részét.

 women-3702703_1920.jpg

Azt a feladatot kaptam, hogy írjak néhány magyarázó, értelmező gondolatot a következő fogalmak meghatározása céljából:


ADOTTSÁG – KÉPESSÉG – KÉSZSÉG – JÁRTASSÁG

 

Az első gondolatom az volt, hogy nyilván azért rám osztották ezt a feladatot, mert úgy gondolták, hogy megvan a képességem, hogy közérthető és érdekes formába öntsem a gondolataimat.

Ez vajon egyszerűen adottság kérdése lenne, vagy inkább sok gyakorlással kifejlesztett készség?

Persze lehet, hogy csak áltatom magam, és valójában csak arról van szó, hogy mivel gyakran írásban fejezem ki magam, ezért úgy gondolták, hogy egyszerűen jártas vagyok a hasonló típusú magyarázó szövegek megfogalmazásában.

Viccet félretéve – merthogy igen, ez egy vicces bevezető akart lenni, ami félig-meddig megmagyarázza a kifejezéseket – vegyük sorra, hogy melyik fogalom mit takar!

 

Az adottság mitől adott?

Adva van? Egyáltalán, ki adta? Ugye, ha ezeket a kérdéseket egymás mellé tesszük, akkor már jobban érezhető, hogy itt olyas valamiről van szó, ami talán velünk született, ott van bennünk eredendően, és felfedezésre vár, hogy kifejlődhessen. Ez így kicsit misztikusnak tűnő megközelítés, de valójában csak arról van szó, hogy ha a felmenőink között van valaki, aki egy készség elsajátítására sok időt, energiát áldozott, akkor nekünk kicsit könnyebb dolgunk van, amikor ugyanezzel kezdünk foglalkozni, mert velünk születik az adottság, hogy könnyebben végig járjuk azt a tanulási utat, amit apu vagy anyu már bejárt. Erre jó példa lehet a színész „anya-lánya” éppúgy, mint az autóversenyző „apa-fia” páros. Miért pont ezek jutottak eszembe? 

Nemrég láttam a Nőkből is megárt a sok című darabban játszani Tordai Terit és Horváth Lillit, akik a színpadon mutatták meg, hogy milyen is az anya-lánya kapcsolat, miközben ízelítőt kaptunk abból, hogy hogyan lehetséges úgy szerepet játszani, hogy közben egy picit saját magunk legyünk. Tudom, ez nehezen megfogható, nem is nagyon bizonyítható dolog, hogy ennek köze van az adottsághoz, de hogy is tudnám papírra vetett szavakkal néhány mondatban érhetővé tenni azt, amit Ők a játékukkal 75 perc alatt varázsoltak elénk. Aki nem hiszi, járjon utána! De tényleg…

hand-3254008_1920.jpg

 

Na jó, akkor a másik példát kicsit kézzel foghatóbbra formálom. 2-3 hetente a vasárnap délutánokat a Forma-1 száguldó cirkuszának bűvöletében töltöm. Nem elsősorban az autóversenyzés köt le – persze mégiscsak az a sava-borsa a dolognak, amikor akciódús a futam –, hanem az az összetett világ, amiből én, átlagos néző annyit látok, hogy száguldoznak, előzgetnek, taktikáznak, és néha hibáznak. Persze közben megmutatják nekünk a körítést is, hogy melyik versenyzőnek ki a barátnője, felesége, apukája, gyereke. Számomra Felipe Massa kisfiának boxutcában való jövés-menése, labdázása a szerelőkkel, és apu iránti rajongása volt talán a legszimpatikusabb. Felipe sajnos már nem része az F1-nek, de egy ideje láthatjuk Verstappen apukát, ahogy figyeli Max teljesítményét a pályán. Ez a hosszúra sikerült felvezető(kör) tulajdonképpen azért íródott, hogy Őket megemlíthessem, mint jó példát arra, hogy ha apu autóversenyző volt, akkor a fia már egy olyan adottság birtokában próbál a nyomdokaiba lépni, ami jelentősen megnöveli az esélyeit. Mennyivel? Tizedek, századok múlnak azon, hogy valakinek a „vérében van” a versenyzés? Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a többiekre történő reagálás képessége az, ami Max Verstappent „Isten áldotta tehetséggé” teszi. Úgy támad és védekezik, ami számomra azt sugallja, hogy a vérében van az autóversenyzés.

 

Átolvasva az eddig leírtakat, még mindig úgy érzem, hogy lehetne valami egyértelműbb példát is felhozni. Sokkal látványosabb, ha nem egy belső tulajdonság adottságként történő megöröklését vizsgáljuk, hanem mondjuk egy olyan külső tulajdonságét, mint a testalkat. Ha apu magas, szélesvállú ember, akkor nyilván senki sem lepődik meg, ha a fia már az általános iskolában is első a tornasorban, aztán később atléta termetű legénnyé cseperedik. Ez természetes. Nyilvánvaló. Mondhatnám, hogy adott… Az ő adottsága, hogy a megfelelő körülmények között – egészséges táplálkozás, mozgás –, magas és erős alkatúvá tud válni.

 

Megfelelő körülmények?

Ez vajon fontos a belső tulajdonságok esetében is? Természetesen igen, csak egy kicsit másképpen. Ha például valaki kiváló autóversenyzői tulajdonságokat örököl, de nem kezdenek el vele gyerekkorában foglalkozni, mint versenyzővel, akkor ez az adottsága eltompulhat. Ugyanígy ha egy betegségre hajlamos egy illető – és itt most nem bonyolódnék bele, hogy pontosan mi a különbség az adottság és a hajlam között –, hiszen a felmenői között gyakori volt ennek előfordulása, akkor a megfelelő életmóddal, táplálkozással megelőzheti ennek kialakulását. Tehát az a valami, ami ott van bennünk, az felerősíthető, vagy éppen elnyomható.

Összefoglalva az adottsággal kapcsolatos gondolataimat, kijelenthetem, hogy szerintem az adottság egy olyan tulajdonság, ami születésünktől kezdve ott van bennünk, és a környezetünkön múlik, hogy felszínre kerülhet-e.

 board-3683740_1920.jpg

 

A felszín

Erről eszembe jut egy kis történet. Kamaszként csodálattal néztem a testépítő bajnokokat, és igyekeztem a nyomdokaikba lépni. (Kevés sikerrel…) Az edzés mellett sok figyelmet fordítottam a táplálkozásra is, és így sok tejet, húst, tojást fogyasztottam. Egy idő után megismerkedtem a táplálékkiegészítőkkel is, de erről édesanyám igyekezett lebeszélni, mert ő nem bízott bennük. (Ez a 80-as években történt, és így utólag belátom, hogy sok igazság volt a szavaiban. Azóta persze ez a terület is fejlődött, de az alapgondolat, amiről írni szeretnék, az még ma is igaz.)

Én elmagyaráztam neki, amit sok utána járással megtudtam, hogy ezekben a porokban ugyanazok az összetevők, alapanyagok, mint a tejben, húsban, tojásban, vagy éppen a gabonákban. Ő elgondolkodott, és azt kérdezte, hogy mi lesz a búzaszemből, ha betakarjuk egy kis földdel, és locsoljuk? Búzaszál. És mi lesz egy tablettából, ami összetevők szempontjából pontosan megegyezik vele? Szépen elrohad a földben… Mivel nem győzött meg teljesen, ezért végigvettük ugyanezt a gondolatmenetet a tojással, és a tojásfehérjéből készült porral is. Mi lesz egy tojásból, ha ráül a tyúk? Kiscsibe. És mi lesz ebből a tojásból készült porból? (Ha ráül egy tyúk?! Marhaság, miért ülne rá? De valóban így hangzott el…) Jó esetben semmi, vagy mondjuk kiszárad, elrohad, stb. Hiányzik belőle valami. Ezt nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi, de talán a legjobban az fejezi ki, hogy az élet.

 

Az az adottság, hogy a megfelelő körülmények között egy kiscsibévé válhasson. A búzaszemmel és a mesterségesen előállított, de ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkező táplálékkiegészítővel ugyanez a helyzet. Lehet, hogy olyan csodálatos a XX. századi tudomány – ne felejtsük el, hogy ez a beszélgetés közel 40 éve játszódott le –, hogy molekuláris szinten le tudnak másolni dolgokat, vagy kit tudják szedni, és elraktározni pl. a tojásból a fehérjét, de az így előállított dolgokból hiányzik valami.

Nincs meg bennük az a valami, amitől képesek lennének ugyanolyanná válni, mint az a dolog – tyúk, kakas, vagy búzaszál –, amiből ők maguk lettek. Arról már nem is beszélve, hogy egy olyan tojásból, amibe az élet másik felét egy harcias, csipkedős kakas „tette bele” – maradjunk ennél a kifejezésnél, hiszen nem biológia órán vagyunk –, nagyobb eséllyel fog kikelni egy hasonlóan „gyerekeket megkergető” kakas, mint egy szelíd kakas által megtermékenyített tojásból. Még akkor is, ha ugyanolyan körülmények közé kerülnek? Vagy, ha mondjuk összekeverednek a tojások, egy alomba kerülnek, és látszólag teljesen egyformák? Mondhatnám, hogy úgy hasonlítanak, mint két tojás? Hát persze, hiszen ez a tulajdonság – hogy milyenné fognak válni –, bennük van, még akkor is, ha ez nem látszik.

Tehát az adottság az adott, és az adta, aki az életet is adta.

Malinoczki Zoltán adottságából

 

A lehetőség is adott és ha idáig eljutottál, akkor biztosak vagyunk, hogy neked is előbukkantak, jobbnál jobb gondolatok. Oszd meg velünk a saját értelmezésedet, hogy lássuk más szemén keresztül is, ezt a színes izgalmas világot.

A bejegyzés trackback címe:

https://skilla.blog.hu/api/trackback/id/tr9014277353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Skillmix

 

Skilla

Skilla

Te, hogy állsz a skill mixeddel? Ezen pörög a világ, hogy a jövőben három skillre biztos, hogy szükséged lesz: 1. alkalmazkodás képessége (a változás állandó és egyre gyorsul), 2. rugalmasság (mobilitás, otthonmunka, projekt feladatok...) és 3. technikai tudás. .. és még több százra akár, de nem mindegy, hogy milyen sorrendbe rakod össze. Tudod, ne sokat, hanem okosan! Hamarosan START!

Friss topikok